via weheartit
mindig
folyamatosan én rettegek attól,
hogy elveszítem a számomra fontos embereket.
“Semmi sem olyan nehéz, mint a megbocsátás. Kivéve nekiállni tanulni, mert nekiállni tanulni kurva nehéz.”
—
Mondhatod rám,hogy flegma vagyok.
Attól még nem így van. Legalábbis részben…
A lényeg,hogy én csak nem értek és nem is akarok érteni az emberekhez.
Megmondom,hogy mit gondolok rólad és könnyedén nemet mondok bármire, amire megkérsz.
Elmondom, hogy ha azt meg azt csináltad volna akkor nem lenne ez.
Ha te ezen megsértődsz, ám legyen.
Én csak őszinte vagyok. Leszarom az érzéseidet és leszarom, ha köcsögnek tartasz.
Néha komolyan nem értem, hogy egy adott viselkedésemben mi kivetni való van. Én csak éldegélek ilyen kis gecin. Aranyos kis szörnyeteg vagyok, akit mindenki szeret, de senki sem ismer.
Kibaszottul el fáradtam. Lelkileg, testileg, agyilag, minden lehetséges módon. Teljesen. Már az alvás sem segít.
